Időutazás a XIV. századba, és esetemben a személyes múltba, abba a gyermeki létbe, amikor egy mese, egy történet úgy beszippantott, hogy hetekig a fantázia birodalmában leledztem. Aztán amikor nagyobb lettem, már arra is figyeltem, ki a szerző és hogyan bánik a nyelvvel, hogyan csűri-csavarja a szavakat, terelgeti a szereplőket, kuszálja összevissza a szálakat és rittyent egy olyan csattanót a sztori végére, hogy egy jó darabig másik könyvre rá se akarjak nézni... Csak a folytatást várjam epedve.

Szóval, Szabi ilyen. Akire érdemes figyelni. Született mesélő. Kedves korrektorunk, Zsenya úgy fogalmazott, hogy van benne valami ősi erő, ösztönös elbeszélő, aki nagyon érti, érzi a nyelvet. A regény pedig,  a Liliom és vér a magyar történelem egy felettébb lebilincselő és nem is „agyonrágott” korszakáról szól, és fiktív szereplői legalább olyan izgalmasak, mint a valóságos karakterek. Bátor Attila, egykori templomos lovag vérbeli főhős, hazájáért, királyáért és családjáért bármire képes, tűzön-vízen át. Másik kedvencem Lackfi István székely hadfi, akinek jellemfejlődése épp annyira mulatságos, mint amennyire tanulságos, ha csak eszembe jutnak egyes mondatai, már fülig ér a szám. Pedig nem vagyok fiú, sem férfi. Igen, ezt ki kell hangsúlyozni, mert valamiért többször felmerült, hogy ez a könyv bizonyára leginkább férfiaknak való. De nem. Ahogy a matchbox sem kisfiúkiváltság, és Gárdonyi Géza műveit sem csak az egyik nem képviselői falják buzgón. Az Anjouk 15 és 99 éves kor között bárkinek kellemes olvasásélményt jelenthet, és biztos vagyok benne, hogy jelenteni is fog. A szerző még csak 26 éves, de már komoly írói sikereket tudhat maga mögött, és akik ismerik, tudják, Bíró Szabolcs mindent maximális hőfokon csinál. Aki nem hiszi, járjon utána! Azaz miután elolvasta a Liliom és vért, jöjjön el a könyvfesztiválra, egy bemutatóval egybekötött lovagi tornára, és beszélgessen el szeretett szerzőnkkel.

Bíró Szabolcs még több, mint tíz kötetet tervez az Anjoukról az Athenaeum Kiadónak. És mindenkinek, aki szeret elmerülni a jól felépített, mégis teljesen egyedi írói univerzumokban, aki szívesen megismerne egy olyan szerzőt, akit Gárdonyihoz és Passuthoz mérnek, valakit, akinek a művét olvasva arra gondolhatunk: de jó, hogy van múltunk, az olvasásnak pedig jövője!

Peiker Éva