Szerkesztőségi anzix 3.
"Téeszről íratsz könyvet? Te normális vagy?!"
Egy könyves barátom kiabálta ezeket, telefonban, amikor meséltem neki a NEM BOCI! projektünkről.
Különben nem téeszről, hanem egy tehenészetről. Azóta elkészült a szöveg, már olvastam, szerelem első pillantásra. Derűs, tehén szagú szerelem. A könyvben a szerző a nagyon egyszerű gondolkodású emberek egzotikus világáról mesél. Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös- parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot.
Tíz évvel ezelőtt, pályakezdő irodalmárként, egy folyóirat, a Bárka valamelyik buliján találkoztam először Hartay Csabával, a szarvasi költővel, akinek verseiben (a Depeche Mode mellett) már akkor meg-megjelent az éji magtár meg az álmodó tehenészet mint allegória. Hamar kiderült, hogy Csaba számára nem puszta szereplehetőség a boci-ipar (NEM BOCI!). Ő tényleg tehenész. Közelről ismeri az istállók népét, az embereket is, a jószágok gondját-baját is - benne él ebben az univerzumban, együtt léteznek. És Csaba tud valami mást is: szórakoztatóan elmesélni egy történetet. Mit egyet?! Ötvenet. A NEM BOCI! ötven rusztikus történetből összeálló tehenészregény.
Kinek szól ez a könyv? Gazdálkodóknak? Nekik is, persze. Meg azoknak az olvasóknak, aki szeretik a mai magyar próza kicsit fanyar humorát.
De ez a könyv sokkal több prózánál, ráadásul a mű igazi otthona a belvárosi irodákban van. Itt a csavar. A NEM BOCI!-t kötelező olvasmánnyá tenném minden menedzser számára. Indokolt. Mutatom, miért.
Az elbeszélő tehenész nem úgy tehenész, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő a cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. Akinek a gondolkodását a Q1-Q4 és az éves nettó árbevétel irányítja, az most számoljon kicsit, hogy mekkora is az a rendszer, amit a könyv mesélője irányít. Hatalmas. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést). És mindez egy igazi író anekdotázó, adomázó tehetségén átszűrve.
Az, hogy a létrehozott termék éppen tej, és nem bugyi vagy fogkrém vagy (ad absurdum) könyv, az abból a szempontból mindegy, hogy egy menedzser hogyan viszonyulhat a felmerülő problémákhoz.
Készül egy könyv. Egy könyv, amely a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál... plusz még vicces is.
Szóval, igen téeszről írattam könyvet. Nem téeszről, hanem tehenészetről. És nem írattam, hanem biztattam Csabát, hogy mesélje el a történeteit. És nem, nem ment el az eszem. Imádnivaló könyv lesz.
(SZTB)
Csaba humoros blogját (nem tehenész téma) itt találjátok:
http://hartay.blog.beol.hu/
Mutatok két pici részletet (előbb a krédót, majd az egyik történetet - legszívesebben mindegyik történetet bemásolnám ide, de akkor mi maradna a könyvbe):
OKOS KÉRDÉSEK SZARVASMARHA TÉMAKÖRBEN
Amikor megszületik egy kis tehén, akkor az hány kilós?
(Borjúra célzol?)
Nőstény teheneitek is vannak?
(Igen, meg hím bikáink is.)
Te mit dolgozol ott kint?
(Semmit, a gazda szeme hizlalja a jószágot, én csak bámulom a teheneinket.)
Ugyanannyi bikátok is van, mint tehén?
(Persze, ügyelünk a nemek arányára.)
Miért nem engeditek szabadon a teheneket, hadd legeljenek kedvükre?
(Mert kegyetlenek vagyunk.)
Tényleg elviszitek vágóhídra az öreg teheneket?
(Nem. Van egy tehéntemető itt a telep mellett, friss lucernát is viszünk néha a sírokra.)
Olyan aranyos egy kisboci, nem gondoltál még arra, hogy hazavigyél egyet?
(Dehogynem. Szeretnék létrehozni otthon is egy tehenészetet.)
Ti tényleg inszemináltok? Elveszitek szegény tehenektől azt az örömöt, hogy bikákkal közösüljenek?
(Nálunk nincs helye a bocirománcnak.)
Mivel fűtötök télen az istállókban?
(39 fokos testhőmérsékletű tehenekkel.)
Ünnepkor is dolgoznak nálatok a telepen?
(Dehogy is. Ünnepek előtt jól megfejjük, megtömjük a teheneket, elvannak ők nélkülünk is. Majd jövünk, ha kijózanodtunk.)
Kéne nekem marhahús. Ha megdöglik egy tehén, nem tudnál nekem kivágni belőle valami jó bélszínt vagy combot?
(Szívesen megteszem, kétnapos nyári tetemből is megfelel?)
Szoktad simogatni a teheneiteket?
(Igen, mindet végigsimogatom minden nap. Ha nem érek rá, van váltósom.)
Amikor megszületik egy kis borjú, akkor azt az anyja neveli fel?
(Igen, nem szoktunk családi dolgokba beavatkozni.)
Miért nem adjátok drágábban a tejet?
(Mert szeretjük alacsonyan tartani a bevételeinket, azért.)
Tejelnek a bocik?
(Nem. Nem. Nem!)
***
AZ EMBER SZEMÉBE A HÁTA MÖGÖTT
Jöttem szólni, hogy kész, vége. Ennyi volt. Slussz-passz. Én felmondok. Holnap már nem jövök. Engem nem érdekel. Szarom le. Én ezt nem csinálom. Elég volt. Itt egyes embereknek az a szórakozása, hogy másokkal szórakoznak. Hát akkor szórakozzanak a jó édes anyjukkal. Mindenki tudja, hogy kikre gondolok. Na. Nem érdekel. Holnap felmondok. Vagy ma. Mit kell írni abba a felmondásba? Hogyan? Nem érdekel. Felmondok. Én már délután sem jövök. Hogy mit írjak? Fölmondás? Föl? Jó, leírom.
Eztet így nem lehet csinálni, komolyan mondom. Megyek a teszkóba árufeltöltőnek, az jobban megéri, ott legalább nem tesznek alám a polcok, mint itt, egyes emberek, nem mondom, hogy kik, de mindenki tudja.
Nem mondok neveket. Figyelj, ha én elmondanám, hogy kik mennyit lopnak itten, itten bezárhatnátok az egészet itten. Csak szólok. Neveket nem mondok. Csak jelzem, hogy mi megy itten a hátatok mögött. Fölmondok, nem érdekel, leszarom. Szarom le.
Érted, az ember itten akar, teper, meg minden, és akkor mások meg a hátam mögött a szemembe hazudnak. Elég volt ebből. Direkt akkor kéri a szabadnapját, amikor én is kértem, hogy ne tudjak elmenni? De ez már a sokadik, mindig mindenki akkor akar menni, amikor én, elegem van. Direkt szóltam, hogy elutaznánk, keresztanyáméknál van egy garázs Gyulán, azt kéne kifestenem hétfőn, kedden meg viszem az asszonyt, szerdán meg hozom az asszonyt. Fölmondok. Fel én. Leszarom.
Szarom le. Megnézhetitek, hogy nélkülem mi lesz itt a telepen, semmi, káosz, nem érdekel. Ilyent nem találtok, mint én, nem azért. Majd rájöttök, és ezt köszönhetitek azoknak, akik direkt csinálják, hogy a másikat aláássák, bemocskolják. Dehogynem, én tudom, csak ti nem lássátok. Tudom, amit tudok, és láttam, amit láttam. Csak ennyit mondok. Ha én őszintén elmondanám, hogy kik hogyan bánnak az állatokkal sokszor, akkor abból balhé lenne. Miket elhordanak innen, meg direkt eltörik a szerszámok nyelit. Fölmondok. Leszarom.
Szarom le, megyek a teszkóba, akárhová, ott legalább nincsenek ilyen ganéj emberek, mint itten. Nem mindenki, itt szerettem én dolgozni, itt jó emberek vannak, nem lopott amúgy senki, értik a szakmát, de egyesek, amit itten megengednek maguknak, az kritikán aluli. Nem akarok én nevekkel vagdalkozni. Fölmondok. Mit írjak akkor? Hogy én ma fölmondok. Ma legyen a fölmondás? Hányadika van? Már? Miért mondok föl, mit írjak? Jó, odaírom, én leírom, nekem nem gond. Leszarom.
Szarom le, maradok, nem írok én semmit, de ezt így nem lehet csinálni. Jó munkahely ez, szeretem csinálni. Nem megyek én sehova. De akkor is. Hogy itt mi megy sokszor az ember háta mögött. Én elmondom, kik miket mondanak a főnökségről is. Ne mondjam? Nem érdekel? Jól van, csak én hallok ám itt dolgokat. Jó, megyek, hozok be szalmát. Leszarom, mit pofáznak a többiek. Szarom le. Maradok. Azért is.
Tíz évvel ezelőtt, pályakezdő irodalmárként, egy folyóirat, a Bárka valamelyik buliján találkoztam először Hartay Csabával, a szarvasi költővel, akinek verseiben (a Depeche Mode mellett) már akkor meg-megjelent az éji magtár meg az álmodó tehenészet mint allegória. Hamar kiderült, hogy Csaba számára nem puszta szereplehetőség a boci-ipar (NEM BOCI!). Ő tényleg tehenész. Közelről ismeri az istállók népét, az embereket is, a jószágok gondját-baját is - benne él ebben az univerzumban, együtt léteznek. És Csaba tud valami mást is: szórakoztatóan elmesélni egy történetet. Mit egyet?! Ötvenet. A NEM BOCI! ötven rusztikus történetből összeálló tehenészregény.
Kinek szól ez a könyv? Gazdálkodóknak? Nekik is, persze. Meg azoknak az olvasóknak, aki szeretik a mai magyar próza kicsit fanyar humorát.
De ez a könyv sokkal több prózánál, ráadásul a mű igazi otthona a belvárosi irodákban van. Itt a csavar. A NEM BOCI!-t kötelező olvasmánnyá tenném minden menedzser számára. Indokolt. Mutatom, miért.
Az elbeszélő tehenész nem úgy tehenész, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő a cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. Akinek a gondolkodását a Q1-Q4 és az éves nettó árbevétel irányítja, az most számoljon kicsit, hogy mekkora is az a rendszer, amit a könyv mesélője irányít. Hatalmas. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést). És mindez egy igazi író anekdotázó, adomázó tehetségén átszűrve.
Az, hogy a létrehozott termék éppen tej, és nem bugyi vagy fogkrém vagy (ad absurdum) könyv, az abból a szempontból mindegy, hogy egy menedzser hogyan viszonyulhat a felmerülő problémákhoz.
Készül egy könyv. Egy könyv, amely a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál... plusz még vicces is.
Szóval, igen téeszről írattam könyvet. Nem téeszről, hanem tehenészetről. És nem írattam, hanem biztattam Csabát, hogy mesélje el a történeteit. És nem, nem ment el az eszem. Imádnivaló könyv lesz.
(SZTB)
Csaba humoros blogját (nem tehenész téma) itt találjátok:
http://hartay.blog.beol.hu/
Mutatok két pici részletet (előbb a krédót, majd az egyik történetet - legszívesebben mindegyik történetet bemásolnám ide, de akkor mi maradna a könyvbe):
OKOS KÉRDÉSEK SZARVASMARHA TÉMAKÖRBEN
Amikor megszületik egy kis tehén, akkor az hány kilós?
(Borjúra célzol?)
Nőstény teheneitek is vannak?
(Igen, meg hím bikáink is.)
Te mit dolgozol ott kint?
(Semmit, a gazda szeme hizlalja a jószágot, én csak bámulom a teheneinket.)
Ugyanannyi bikátok is van, mint tehén?
(Persze, ügyelünk a nemek arányára.)
Miért nem engeditek szabadon a teheneket, hadd legeljenek kedvükre?
(Mert kegyetlenek vagyunk.)
Tényleg elviszitek vágóhídra az öreg teheneket?
(Nem. Van egy tehéntemető itt a telep mellett, friss lucernát is viszünk néha a sírokra.)
Olyan aranyos egy kisboci, nem gondoltál még arra, hogy hazavigyél egyet?
(Dehogynem. Szeretnék létrehozni otthon is egy tehenészetet.)
Ti tényleg inszemináltok? Elveszitek szegény tehenektől azt az örömöt, hogy bikákkal közösüljenek?
(Nálunk nincs helye a bocirománcnak.)
Mivel fűtötök télen az istállókban?
(39 fokos testhőmérsékletű tehenekkel.)
Ünnepkor is dolgoznak nálatok a telepen?
(Dehogy is. Ünnepek előtt jól megfejjük, megtömjük a teheneket, elvannak ők nélkülünk is. Majd jövünk, ha kijózanodtunk.)
Kéne nekem marhahús. Ha megdöglik egy tehén, nem tudnál nekem kivágni belőle valami jó bélszínt vagy combot?
(Szívesen megteszem, kétnapos nyári tetemből is megfelel?)
Szoktad simogatni a teheneiteket?
(Igen, mindet végigsimogatom minden nap. Ha nem érek rá, van váltósom.)
Amikor megszületik egy kis borjú, akkor azt az anyja neveli fel?
(Igen, nem szoktunk családi dolgokba beavatkozni.)
Miért nem adjátok drágábban a tejet?
(Mert szeretjük alacsonyan tartani a bevételeinket, azért.)
Tejelnek a bocik?
(Nem. Nem. Nem!)
***
AZ EMBER SZEMÉBE A HÁTA MÖGÖTT
Jöttem szólni, hogy kész, vége. Ennyi volt. Slussz-passz. Én felmondok. Holnap már nem jövök. Engem nem érdekel. Szarom le. Én ezt nem csinálom. Elég volt. Itt egyes embereknek az a szórakozása, hogy másokkal szórakoznak. Hát akkor szórakozzanak a jó édes anyjukkal. Mindenki tudja, hogy kikre gondolok. Na. Nem érdekel. Holnap felmondok. Vagy ma. Mit kell írni abba a felmondásba? Hogyan? Nem érdekel. Felmondok. Én már délután sem jövök. Hogy mit írjak? Fölmondás? Föl? Jó, leírom.
Eztet így nem lehet csinálni, komolyan mondom. Megyek a teszkóba árufeltöltőnek, az jobban megéri, ott legalább nem tesznek alám a polcok, mint itt, egyes emberek, nem mondom, hogy kik, de mindenki tudja.
Nem mondok neveket. Figyelj, ha én elmondanám, hogy kik mennyit lopnak itten, itten bezárhatnátok az egészet itten. Csak szólok. Neveket nem mondok. Csak jelzem, hogy mi megy itten a hátatok mögött. Fölmondok, nem érdekel, leszarom. Szarom le.
Érted, az ember itten akar, teper, meg minden, és akkor mások meg a hátam mögött a szemembe hazudnak. Elég volt ebből. Direkt akkor kéri a szabadnapját, amikor én is kértem, hogy ne tudjak elmenni? De ez már a sokadik, mindig mindenki akkor akar menni, amikor én, elegem van. Direkt szóltam, hogy elutaznánk, keresztanyáméknál van egy garázs Gyulán, azt kéne kifestenem hétfőn, kedden meg viszem az asszonyt, szerdán meg hozom az asszonyt. Fölmondok. Fel én. Leszarom.
Szarom le. Megnézhetitek, hogy nélkülem mi lesz itt a telepen, semmi, káosz, nem érdekel. Ilyent nem találtok, mint én, nem azért. Majd rájöttök, és ezt köszönhetitek azoknak, akik direkt csinálják, hogy a másikat aláássák, bemocskolják. Dehogynem, én tudom, csak ti nem lássátok. Tudom, amit tudok, és láttam, amit láttam. Csak ennyit mondok. Ha én őszintén elmondanám, hogy kik hogyan bánnak az állatokkal sokszor, akkor abból balhé lenne. Miket elhordanak innen, meg direkt eltörik a szerszámok nyelit. Fölmondok. Leszarom.
Szarom le, megyek a teszkóba, akárhová, ott legalább nincsenek ilyen ganéj emberek, mint itten. Nem mindenki, itt szerettem én dolgozni, itt jó emberek vannak, nem lopott amúgy senki, értik a szakmát, de egyesek, amit itten megengednek maguknak, az kritikán aluli. Nem akarok én nevekkel vagdalkozni. Fölmondok. Mit írjak akkor? Hogy én ma fölmondok. Ma legyen a fölmondás? Hányadika van? Már? Miért mondok föl, mit írjak? Jó, odaírom, én leírom, nekem nem gond. Leszarom.
Szarom le, maradok, nem írok én semmit, de ezt így nem lehet csinálni. Jó munkahely ez, szeretem csinálni. Nem megyek én sehova. De akkor is. Hogy itt mi megy sokszor az ember háta mögött. Én elmondom, kik miket mondanak a főnökségről is. Ne mondjam? Nem érdekel? Jól van, csak én hallok ám itt dolgokat. Jó, megyek, hozok be szalmát. Leszarom, mit pofáznak a többiek. Szarom le. Maradok. Azért is.
https://www.facebook.com/athenaeumkiado/posts/818002058236762
Athenaeum 180
 |
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
 |
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
 |
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
 |
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
 |
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
További Újdonságok
 |
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
 |
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
Kiemelt Ajánlatok
|
|
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
|
|
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
