Blogzóna 05 - Paulo Coelho: Az accrai kézirat (gabrysia)
Mostanábanaz a sikk, ha valaki agyba-főbe alázza Coelhót. Jobban meggondolva azonban már ezis lejárt lemez. Manapság egyszerűen csak nem foglalkozik vele senki. Énpéldául biztos voltam benne, ha kijön egy új Coelho, az hatalmas hírverést kap,ezúttal viszont semmi ilyesmit nem tapasztaltam (bár lehet, hogy csaktúlságosan el voltam zárkózva az elmúlt hónapokban). Egy szó, mint száz, hamost menő lennék, arról írnék, mennyire nevetségesen rossz író Paulo Coelho, ésazon élcelődnék, hogyan ontja magából egyik közhelyszerű könyvet a másik után.A helyzet az, hogy menő régen sem voltam, és most sem vagyok az. Nem tükrözné avéleményemet, ha leszólnám, de az egekig magasztalni nem tudnám őszintén.Előítéletek helyett egy újszerű megközelítéssel álltam neki a könyvnek.

Előszöris szeretném megemlíteni azt a nem teljesen mellékes tényt, hogy nagyjából azösszes magyarul megjelent Coelho-t olvastam. Van még egy-kettő, amiket évek ótatologatok magam előtt, de általánosságban véve, azt hiszem, képben vagyok amunkásságát illetően. Hozzátenném azt is, nem mostanában olvastam ezeket akönyveket, hanem inkább a húszas éveim legelején, mert akkoriban épp ilyenirányú volt az érdeklődésem, és frissen, gimnázium után úgy éreztem, ad valamit,amit más könyvekben nem találok meg. Ez most már viccesen hangzik, de annyiratalán mégsem az.

Arra, hogy Coelho könyveinek, mi a célja, most, 27 éveskoromban, arra majd a későbbiekben kitérek. Visszatérve a konkrét művekre, elég vegyes vélemény alakult ki bennem. Voltak olyanok, amiket nagyon megszerettem,és több év elteltével is élénken emlékszem rájuk (Veronika meg akar halni, Tizenegy perc, A Piedra folyó partján ültem éssírtam), akadtak olyanok, amiket olyan rossznak ítéltem meg, hogy be sem fejeztem(A zarándoklat), illetve vannak azok,amelyek egyszerűen nem hagytak mély nyomot, sem pozitív, sem negatív élményformájában (Brida, A portobellóiboszkorkány), ez utóbbiak simán törlődtek az emlékezetemből.

Mondom, alegtöbbet olvastam, ha nem is emlékszem már rájuk pontosan, egy általános képmindenesetre megmaradt. Nekem nincs igazán bajom Coelhóval. Nem érzem magamátverve. Nagyjából mindig azt kapom, amire számítok, sőt általában jobbat, merta sok negatív külső hatás miatt hajlamos vagyok én is kicsit alulbecsülni őt.Alapvetően nem értem, miért kellene ciki íróként tekintenem rá, amikor azemberek a Szürke ötven árnyalatát ésannak minden létező koppintását veszik kilóra a nagyobb könyváruházak eladásilistái szerint. De ebbe most inkább ne menjünk bele. Mielőtt a kelleténéljobban eltérnék a tárgytól, inkább elkezdek végre a könyvről beszélni.

 „A kezünkbe adták a döntést:elhagyjuk a várost, vagy harcolunk az utolsó csepp vérünkig – mert az nemkétséges, hogy legyőznek minket. A többség úgy döntött, marad.”

A recenziót itt olvashatod tovább:
http://gabrysiaolvas.blogspot.hu/2013_05_01_archive.html

Samantha egy elit egyetem írásművészeti mesterképzésének ösztöndíjas hallgatója, akit felettébb taszít a prózaíró klub tündibündi, dúsgazdag lánykáinak négyfős klikkje. Akik Nyuszikának...
Fordította: Gálvölgyi Judit és Novák Petra
Két zabolátlan természetű nő és az ár, amit ezért fizetniük kell
Kimberley Freeman, az Örökzöld-zuhatag és az Álom-öböl népszerű írónőjének nagy hatású regénye a szerelemről,...
további újdonságok »
Egy titokzatos, de népszerűnek nem mondható rendőr, Woiczek Dávid felkészültségének és a vak véletlennek köszönhetően megismeri egy óriási drog-adásvétel részleteit. Az információkat...
Mit csinálsz, ha magányosnak érzed magad és figyelemre vágysz? Megpróbálsz ismerkedni. Az érzelem- és intimitásmentes házasságban élő Márti nem csak végtelenül naiv, de bátortalan is,...