CSONTSZÜRET - Megkérdeztük Samantha Shannont
A CSONTSZÜRET magyar megjelenése alkalmából interjút készítettünk Samantha Shannonnal.
- Le tudnád írni a pillanatot, amikor rájöttél, hogy a Bloomsbury rárepült a kéziratodra? Kit hívtál fel először?

 S.S: Az ügynököm felhívott, amikor épp az egyetemen voltam, és elmondta, hogy a Bloomsbury ajánlatott tett a könyvemre. Először képtelen voltam felfogni az egészet. Rögtön anyukámat hívtam, és mivel korábban nem meséltem neki a Csontszüretről, meglepődött, amikor mondtam: -„Anyu, megjelenik a könyvem!” -„Milyen könyved?” - kérdezett vissza.

- Hogyan változott meg az életed a Csontszüret megjelenése óta?

S.S.: Egyértelműen sokkal elfoglaltabb lettem! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan munkám van, amilyenre mindig is vágytam.

- Már kész kéziratok lapultak az íróasztalod fiókjában, amikor elkezdted írni a Csontszüretet. Mitől volt más az írási folyamat e történet esetében? Más volt egyáltalán?

S.S.: Sokkal jobban élveztem, mint az első regényírási kísérletemet. A Csontszüret egyes szám első személyben íródott, nagyon szerettem Paige hangján megszólalni.

- Elképzeled jövendő olvasódat, miközben írsz, illetve van számodra „ideális olvasó”?

S.S.: Igazából nem gondolkodtam túl sokat a célközönségemről. Csak megírtam a történetet, amit meg akartam írni. Annyit tudtam, hogy a hősnőm idősebb kell, hogy legyen az ifjúsági regények szereplőinél, akik általában 15 és 18 év közöttiek.

- Paige Mahoney egy nagyon fiatal hősnő; önéletrajzi ihletésű, vagy az életed és a fantáziád szereplőinek egyfajta keveréke inkább?


S.S: Paige-nek sokkal izgalmasabb az élete, mint nekem. Nem gondolom, hogy sok a közös vonásunk. Ő sokkal forrófejűbb és ösztönösebb nálam, és a veszélyérzete gyakorlatilag a nullával egyenlő. Paige lazán ugrál át egyik épületről a másikra és köt bele a nálánál háromszor nagyobb fickókba. Mondhatjuk, hogy általa élem ki magam.

- Paige-en kívül melyik szereplővel azonosuljanak az olvasóid?


S.S: Akivel szeretnének, ezt rájuk bízom.

- Scion London nem egy idilli nyaralóhely, úgy tűnik, hogy ez a disztópikus város tele van sötét bűbájjal és gonosz varázzsal. Te személy szerint olyan kegyetlen jövőt képzelsz el számunkra, mint a regénybeli London 2059-ben?

S.S: Nem, remélem, nem ilyen lesz a jövőnk! A könyv szereplőinek látnoki képességei ellenére, nem az volt a célom, hogy megjósoljam a jövőt a Csontszüretben. Inkább azt szerettem volna megmutatni, hogyan alakítja a múlt a jelent.

- Van kedvenc mondatod/párbeszéded az új regényedből?


S.S.: Nagyon szerettem írni a nagymester és Paige dialógusait, különösen abban a fejezetben, ahol megpróbálnak udvariasan beszélgetni egymással.

- Mi a következő lépés? Hogy folytatódik a történet?

S.S.: A folytatás nagyrészt Londonban játszódik majd és leginkább a szindikátusról fog szólni, az első könyvben ugyanis arról nem sokat árultam el.

- Szeretnél valamit üzenni a magyarországi rajongóidnak?


S.S.: Remélem, szeretni fogjátok – és ha igen, írjátok meg nekem! Nagyon szeretek visszajelzést kapni az olvasóimtól.
Ez egy álomország? Nem! Egy igazi szeretemország.
Képzeljünk el egy országot, egy olyan helyet, ahol szeretünk élni. Nem azért szeretjük, mert minden az ölünkbe hullik és nem azért, mert kevés munkával jól lehet keresni, vagy mert nem kell...
Minden fejben dől el. Kivéve az összecsukott vasalódeszkát, az a szobában dől el.
Hartay Viharsarki Kattintós Csaba csinált egy préselt növénygyűjteményt az emberekből. Ez itt az. Szépen lekaszálta őket a Facebookon, a buszon, a kiskonyhában, wellness-szállodában a bugyborékos...
további újdonságok »
Fordította: Szieberth Ádám
A francia nők tudnak élni!
A francia nők nem híznak (New York Times bestsellerlista 1. hely) szerzőjének új könyvében az írónő górcső alá veszi a franciák osztriga iránti vonzalmát. Megismerhetjük az osztrigát...
Charlie Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően...