CSONTSZÜRET - Megkérdeztük Samantha Shannont
A CSONTSZÜRET magyar megjelenése alkalmából interjút készítettünk Samantha Shannonnal.
- Le tudnád írni a pillanatot, amikor rájöttél, hogy a Bloomsbury rárepült a kéziratodra? Kit hívtál fel először?
S.S: Az ügynököm felhívott, amikor épp az egyetemen voltam, és elmondta, hogy a Bloomsbury ajánlatott tett a könyvemre. Először képtelen voltam felfogni az egészet. Rögtön anyukámat hívtam, és mivel korábban nem meséltem neki a Csontszüretről, meglepődött, amikor mondtam: -„Anyu, megjelenik a könyvem!” -„Milyen könyved?” - kérdezett vissza.
- Hogyan változott meg az életed a Csontszüret megjelenése óta?
S.S.: Egyértelműen sokkal elfoglaltabb lettem! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan munkám van, amilyenre mindig is vágytam.
- Már kész kéziratok lapultak az íróasztalod fiókjában, amikor elkezdted írni a Csontszüretet. Mitől volt más az írási folyamat e történet esetében? Más volt egyáltalán?
S.S.: Sokkal jobban élveztem, mint az első regényírási kísérletemet. A Csontszüret egyes szám első személyben íródott, nagyon szerettem Paige hangján megszólalni.
- Elképzeled jövendő olvasódat, miközben írsz, illetve van számodra „ideális olvasó”?
S.S.: Igazából nem gondolkodtam túl sokat a célközönségemről. Csak megírtam a történetet, amit meg akartam írni. Annyit tudtam, hogy a hősnőm idősebb kell, hogy legyen az ifjúsági regények szereplőinél, akik általában 15 és 18 év közöttiek.
- Paige Mahoney egy nagyon fiatal hősnő; önéletrajzi ihletésű, vagy az életed és a fantáziád szereplőinek egyfajta keveréke inkább?
S.S: Paige-nek sokkal izgalmasabb az élete, mint nekem. Nem gondolom, hogy sok a közös vonásunk. Ő sokkal forrófejűbb és ösztönösebb nálam, és a veszélyérzete gyakorlatilag a nullával egyenlő. Paige lazán ugrál át egyik épületről a másikra és köt bele a nálánál háromszor nagyobb fickókba. Mondhatjuk, hogy általa élem ki magam.
- Paige-en kívül melyik szereplővel azonosuljanak az olvasóid?
S.S: Akivel szeretnének, ezt rájuk bízom.
- Scion London nem egy idilli nyaralóhely, úgy tűnik, hogy ez a disztópikus város tele van sötét bűbájjal és gonosz varázzsal. Te személy szerint olyan kegyetlen jövőt képzelsz el számunkra, mint a regénybeli London 2059-ben?
S.S: Nem, remélem, nem ilyen lesz a jövőnk! A könyv szereplőinek látnoki képességei ellenére, nem az volt a célom, hogy megjósoljam a jövőt a Csontszüretben. Inkább azt szerettem volna megmutatni, hogyan alakítja a múlt a jelent.
- Van kedvenc mondatod/párbeszéded az új regényedből?
S.S.: Nagyon szerettem írni a nagymester és Paige dialógusait, különösen abban a fejezetben, ahol megpróbálnak udvariasan beszélgetni egymással.
- Mi a következő lépés? Hogy folytatódik a történet?
S.S.: A folytatás nagyrészt Londonban játszódik majd és leginkább a szindikátusról fog szólni, az első könyvben ugyanis arról nem sokat árultam el.
- Szeretnél valamit üzenni a magyarországi rajongóidnak?
S.S.: Remélem, szeretni fogjátok – és ha igen, írjátok meg nekem! Nagyon szeretek visszajelzést kapni az olvasóimtól.
S.S: Az ügynököm felhívott, amikor épp az egyetemen voltam, és elmondta, hogy a Bloomsbury ajánlatott tett a könyvemre. Először képtelen voltam felfogni az egészet. Rögtön anyukámat hívtam, és mivel korábban nem meséltem neki a Csontszüretről, meglepődött, amikor mondtam: -„Anyu, megjelenik a könyvem!” -„Milyen könyved?” - kérdezett vissza.
- Hogyan változott meg az életed a Csontszüret megjelenése óta?
S.S.: Egyértelműen sokkal elfoglaltabb lettem! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan munkám van, amilyenre mindig is vágytam.
- Már kész kéziratok lapultak az íróasztalod fiókjában, amikor elkezdted írni a Csontszüretet. Mitől volt más az írási folyamat e történet esetében? Más volt egyáltalán?
S.S.: Sokkal jobban élveztem, mint az első regényírási kísérletemet. A Csontszüret egyes szám első személyben íródott, nagyon szerettem Paige hangján megszólalni.
- Elképzeled jövendő olvasódat, miközben írsz, illetve van számodra „ideális olvasó”?
S.S.: Igazából nem gondolkodtam túl sokat a célközönségemről. Csak megírtam a történetet, amit meg akartam írni. Annyit tudtam, hogy a hősnőm idősebb kell, hogy legyen az ifjúsági regények szereplőinél, akik általában 15 és 18 év közöttiek.
- Paige Mahoney egy nagyon fiatal hősnő; önéletrajzi ihletésű, vagy az életed és a fantáziád szereplőinek egyfajta keveréke inkább?
S.S: Paige-nek sokkal izgalmasabb az élete, mint nekem. Nem gondolom, hogy sok a közös vonásunk. Ő sokkal forrófejűbb és ösztönösebb nálam, és a veszélyérzete gyakorlatilag a nullával egyenlő. Paige lazán ugrál át egyik épületről a másikra és köt bele a nálánál háromszor nagyobb fickókba. Mondhatjuk, hogy általa élem ki magam.
- Paige-en kívül melyik szereplővel azonosuljanak az olvasóid?
S.S: Akivel szeretnének, ezt rájuk bízom.
- Scion London nem egy idilli nyaralóhely, úgy tűnik, hogy ez a disztópikus város tele van sötét bűbájjal és gonosz varázzsal. Te személy szerint olyan kegyetlen jövőt képzelsz el számunkra, mint a regénybeli London 2059-ben?
S.S: Nem, remélem, nem ilyen lesz a jövőnk! A könyv szereplőinek látnoki képességei ellenére, nem az volt a célom, hogy megjósoljam a jövőt a Csontszüretben. Inkább azt szerettem volna megmutatni, hogyan alakítja a múlt a jelent.
- Van kedvenc mondatod/párbeszéded az új regényedből?
S.S.: Nagyon szerettem írni a nagymester és Paige dialógusait, különösen abban a fejezetben, ahol megpróbálnak udvariasan beszélgetni egymással.
- Mi a következő lépés? Hogy folytatódik a történet?
S.S.: A folytatás nagyrészt Londonban játszódik majd és leginkább a szindikátusról fog szólni, az első könyvben ugyanis arról nem sokat árultam el.
- Szeretnél valamit üzenni a magyarországi rajongóidnak?
S.S.: Remélem, szeretni fogjátok – és ha igen, írjátok meg nekem! Nagyon szeretek visszajelzést kapni az olvasóimtól.
Athenaeum 180
 |
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
|
 |
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
|
 |
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
|
 |
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
|
 |
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
|
További Újdonságok
 |
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
 |
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
Kiemelt Ajánlatok
|
|
A Vámos Miklós KiskönyvTÁR öt karcsú művet kínál díszdobozban. Ötfogásos betűlakoma, ideális ajándék azoknak, akik szeretnek Vámos Miklós bűvkörében lenni.
Sorszámozott, dedikált,...
|
|
|
Fordította: Sziklai István
MARIA CALLAS minden idők legnagyobb operadívája volt. Bár karrierjét egyetlen primadonna sem tudta felülmúlni, életének nagy részét beárnyékolta Arisztotélisz Onászisszal folytatott heves...
|
