Jonas Jonasson is szerepel A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt filmváltozatában
Magyarországon már az ötödik kiadásnál jár, Svédországban pedig éppen most viszik filmvászonra Jonas Jonasson sikerkönyvét, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című fanyar humorú regényt. A forgatásról maga az író posztolt a napokban egy képet a Facebookon. Ezen jól látszik, hogy a korábban producerként is tevékenykedő Jonasson egy szovjet generálist fog alakítani a filmben.

Jonas Jonasson még januárban adott interjút a Könyves Magazinnak. Ebben elmondta, hogy vagy húsz cég érdeklődött a regény megfilmesítése iránt, végül Felix Herngren rendező lett a befutó (a képen háttal áll, feketében), akiben – az író megfogalmazása szerint – „megvan az a finom humor, ami szerintem ehhez a történethez passzol”.


jonasson.jpg

A százéves… leginkább egy időn és téren átívelő road-regényként jellemezhető, melynek hőse, Allan Karlsson, egy szép napon úgy dönt, hogy nem asszisztál a századik születésnapja megünnepléséhez, és meglép az öregek otthonából. A jelen zűrzavaros történéseivel párhuzamosan (röviden legyen elég annyi, hogy hősünket és útja során hozzácsapódott hasonszőrű társait az események ismeretében nem túl meglepő módon a rendőrség mellett a Never Again nevű bűnbanda tagjai is szívesen a kezük közé kapnák) felvillannak Allan életének legfontosabb epizódjai.

Így például az, amikor megmenti Franco tábornok életét, az amerikaiakat hozzásegíti az atombombához, leleplez egy kémet, majd később ő maga is annak áll, végül bevezeti Nixon elnököt az indonéz típusú politizálás rejtelmeibe. És miközben diktátorok, elnökök és egyéb potentátok fogadják a bizalmukba, az apolitikus robbantás-szakértő tulajdonképpen nem akar mást: csak néhány pohár jóféle pálinkát.

A regényben azonban nem csak pálinkát iszogatnak, hanem magyar pezsgővel is ünnepelnek, sőt, szerepel benne egy svéd versike is, amely a magyar bort dicséri. Amikor arról faggattuk, volt-e bármiféle különleges élménye, tapasztalata a magyar italokkal kapcsolatban, Jonasson ezt felelte: „Nem mondhatnám, kivéve, hogy szeretem a tokajit”.

A filmet, melyben a százévest a svéd Robert Gustafsson játssza, a tervek szerint jövő decemberben mutatják be.

Forrás: Könyves Blog (2012.10.22.)

Athenaeum 180
Ki tudna többet a visszautasíthatatlan bókokról és a szerelmes lélek rejtelmeiről, mint Petőfi Sándor? Minek nevezzelek? - kérdi, és szerelmes tekintetével bebarangolja csodálata tárgyát....
Voltak, akik megsértődtek, és voltak, akik a pályatárs elismerését látták abban, amikor Karinthy Frigyes 1912-ben irodalmi karikatúrát rajzolt róluk. ,,Babits Bihály" versei, vagy az Ady költészetét...
,,Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos...
,,Szeretném, ha szeretnének" - mondja, kéri, könyörgi egy költői hang, ami hamisítatlanul adys. Meglepő, de Ady Endre akkor írta e sorokat, amikor végre elismert, sokak által megbecsült (és...
,,Az él igazán, aki másért él"
Timár Virgil vidéki gimnáziumban oktató, tudós szerzetestanár, aki felfigyel a tehetséges, okos Vágner Pista nevű fiúra. A csillogó szemű diák csüng tanára szavain, és amikor Pista anyja...
További Újdonságok
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...
további újdonságok »
Kiemelt Ajánlatok
Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség. A korabeli dokumentumokra...
Mediterrán hangulatú, kanyargó utcácskák, szűk sikátorok, levendula, füge, rozmaring a romantikus, zárt belső udvarokban, a vörös és sárga minden árnyalata a házfalakon, egységes, de mégis...