Ezt vallja, hiszen könyvet is írt. Regénye hosszú ideig szerepelt a 10-es eladási toplistán. Figyelte, hogy alakul a könyv sorsa?
– Ahogy kikerül a boltokba, az író – én legalábbis így vagyok vele – nagyon figyel, legfőképpen az olvasók véleményére, tetszésére. A könyv nagyon érdekes jószág; nehéz előre látni, mit választanak ki, mit vesznek majd meg az emberek. Egy könyv elolvasásához befektetett idő kell, és mivel ebből mindenkinek kevés van, így természetes, hogy a barátaink, ismerőseink véleményére adunk elsősorban. Mint író, én is fokozottan figyeltem, ajánlják-e A Márai-véletlent az emberek egymásnak. Nagyon jólesett a sok támogatás, érezni lehetett, hogy elindult a „láncreakció”. Az első olvasók további olvasókat teremtenek.
Nagyon izgul ilyenkor egy író?
– Érdekes, akkor már nem annyira. Jobban izgatott előtte, hogy a könyvben, a szövegben minden a helyén legyen.
Általában ennyire fontos önnek a véletlen? Vagy a történet hozta így? Mintha mostanában nagyon izgatnának minket a rejtélyek.
– Tényleg léteznek ilyen trendek. A Da Vinci-kód vagy a Harry Potter berobbanásával talán nyitottabbak lettük az ezoterikus, misztikus világok iránt. Az én könyvemben igyekeztem a saját életemből és a fantáziámból úgy meríteni misztikumot, hogy azt akár racionális magyarázatok is alátámaszthassák. A Márai-véletlenben nagyon finom a misztikum és a valóság határa, talán éppen ezért izgalmas olvasmány. A véletlen fontos szerepet kapott, hiszen egyszerre hétköznapi, és ha belegondolunk, misztikus is. Apró dolgokon, például egy szemüvegen, egy elhagyott tárgyon múlhatnak emberéletek, sorsok. A baleset is legtöbbször csak a véletlenen múlik, néhány századmásodpercen. Ez hátborzongató.
Íróként könyves szakmája mennyire befolyásolja? Hiszen ismer sok mai művet, a trendeket. Ez fogva tartja?
– Biztos, hogy nem lehet teljesen kizárni. De, ami a leginkább meghatározó, hogy én milyen könyveket szeretek, és milyen filmeket nézek. Imádom a történeteket, az autóban hangoskönyvet hallgatok, este olvasok, és hetente két-három filmet is megnézek. Én így szórakozom, és persze mint író tanulok. A Márai-véletlen az első könyvem; tíz évig tartott, mire az első gondolatokból kész regény született. Nagyon nagy segítség volt a szerkesztés, amiről én korábban nem is sejtettem, hogy működik. Csaknem fél évig csiszoltuk a szöveget, hogy a végeredmény a saját értékítéletem szerint tökéletes legyen. Ha jobban belegondolok, egy könyv soha nincs befejezve, mindig lehetne rajta dolgozni, de mégis van egy olyan pillanat, amikor az egészet átható logika, a cselekmény és a szöveg a csúcsra ér. Egészen addig lehet és kell dolgozni, míg olyan könyv születik, amit az olvasó a végén elégedetten csuk be, azzal az érzéssel, hogy érdemes volt ezt az időt olvasásra fordítani. Egy jó könyv örök emlék, nagy felelősség, amivel nem szabad visszaélni.
Hogy került bele a történetbe Márai alakja és a Remington-szobor?
– Maga az írás meglepetésekkel járó munka. A könyvben szereplő old-timer Pontiac márkájú kocsiról például már a legelején tudtam, hogy főszereplő lesz, de a Remington-szobrok csak később, talán a történet felénél pattantak ki a fejemből. Egy gondolatmorzsával kezdődött, majd utánajártam, és megtudtam, hogy a valóságban a sorozat két darabja hiányzik. Eltűntek, senki nem tudja, hol és kinél vannak. Hát így kezdődött… Márai alakja pedig azért került bele az egyébként San Diegóban játszódó történetembe, mert én közvetlenül az öngyilkossága után éltem a városban. Az emberek beszéltek róla, lehetett tudni, hogy merre járt, hogyan élt, olyan volt, akár egy fantom. Számomra Márai nélkül nincs San Diego, és mivel ez a történet ebből a városból indul, természetes volt, hogy ő is részese lesz a kalandnak.
Hihetetlen a könyvkínálat, hogy lehet eligazodni?
– A magyarországi kínálat európai viszonylatban is tekintélyes. Ezen a piacon így aztán nehezebb is érvényesülni. Mágikus egy könyv sorsának alakulása, minden más terméktől különbözik. Nem lehet megjósolni: már lefutott könyvek élednek újra, nagyon felkapottak hamvadnak el hirtelen. Hát ezért is izgalmas írni, soha nem tudjuk, mi következik.
Forrás: metropol/Balázs Éva
Hamburger csalamádé nélkül
Az első McDonald\'s 1988-as megnyitása szimbolikus eseménnyé vált. Az ,,igazi" - tehát már nem csalamádés - hamburgerért kígyózó Régiposta utcai sorok jelezték: ahogy a magyar nép készen...
|
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
A szenvedély hatalma
Betekintés a vágyba: három amerikai nő szexuális életének megragadó igaz története. A vágy izgató és gyötrő. Uralja gondolatainkat és felborítja életünket. Rejtett mozgatónk, amely...
|
Hamburger csalamádé nélkül
Az első McDonald\'s 1988-as megnyitása szimbolikus eseménnyé vált. Az ,,igazi" - tehát már nem csalamádés - hamburgerért kígyózó Régiposta utcai sorok jelezték: ahogy a magyar nép készen...
|
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
A szenvedély hatalma
Betekintés a vágyba: három amerikai nő szexuális életének megragadó igaz története. A vágy izgató és gyötrő. Uralja gondolatainkat és felborítja életünket. Rejtett mozgatónk, amely...
|