Fordította: Todero Anna

A szicíliai nyár sokat ígér, csak nem Ariannának, aki egyfolytában dolgozik. Közben a sziget kínálta finomságokkal, granitával, fagylalttal, cannolóval és különféle halételekkel vigasztalódik, abban az étteremben, ahol naphosszat a laptopja előtt ücsörög. Időnként szórakozottan rápillant Nissóra, a jóképű, ám kissé arrogáns séfre, aki a fiatal Antonio Banderasra emlékezteti. A férfi mindig is Szicíliában élt, a nő igazi világpolgár. A férfi harmincéves, a nő ötven. Egyikük sem vágyik a szerelemre, idejük sincs rá. Mindkettőjüknek megvan a maga álma. Nem ugyanaz, de nem is annyira más. A sors mit sem törődik kezdeti vonakodásukkal, és addig szövi a szálakat, míg végül szorosan összefonja őket. A meglepően végződő szerelmi történet minden olvasót nevetésre, sírásra, gondolkodásra, ábrándozásra, és talán változtatásra is késztet. A kötet különlegessége, hogy a fejezetek végén a szerző olasz ételek receptjeit vonultatja fel, amelyeket bárki elkészíthet, aki kedvet kap hozzá. Részlet ,,Minden este itt van ez a nő, és mindig csak egyetlen fogást rendel. Minden este mást. Olykor, nagyritkán, desszertet is. Nem iszik. Csak néha kér egy pohár bort - amikor nem egyedül jön -, és az elég neki a vacsora végéig, még el se fogy. Drágaságom, nekem itt komoly hitelt kell visszafizetnem, mégis hogyan akarsz közreműködni ebben? Természetesen laptopja van. Természetesen vacsora előtt, közben és után is ír. Természetesen megadtam neki a wifijelszót, mert jó fej akartam lenni. Természetesen órákig itt ül. Nem, ez nem igaz. Amint meglátja, hogy nincs több szabad asztal, kéri a számlát és elmegy. Ez azért rendes tőle. Először júniusban jött, hogy kritikát írjon rólam. Őróla szólt a titkos információ. Egyébként az is ő volt, aki úgy vezet, mint egy hályogos szemű anyóka, úgy hajt fel az autóútra, hogy meg se nézi, nincs-e ott valaki, aztán két másodperc múlva hagyja lefulladni a motort. A titkos információ igaz volt: már megismerkedtünk Taorminában, ő Arianna, az a nő, aki egy egész doboz csilipasztát zúdít bele a szószba, arra hivatkozva, hogy ez thai étel, mert úgy látszik, szerinte Thaiföldön az emberek nem érzik az ízeket. Egyébként meg, csak hogy lássák, kikre bízzák az étteremkritikát ebben az országban: amikor először jött el egy külföldi barátnőjével, akivel azóta többször is visszatért, mindketten a számítógépet bújták, attól a pillanattól, hogy rendeltek, egészen addig, amíg ki nem fizették a számlát. Az első alkalommal órákig böngészték az étlapot, és a végén összesen négy fogást ettek, plusz egy desszertet, amin megosztoztak, két pohár bort fogyasztottak el, a nevezetes sörlapot pedig csak megnézte és lefotózta. Mégis hogyan akar így értékelést írni? Az emberek meg az ő ajánlásai alapján választanak majd éttermet. Újságírók, minő alávaló népség!"