A jövő útja, a város reménysége, a világörökség sugárútja - ezekkel a magasztos jelzőkkel illették egykor az Andrássy utat, fővárosunk legfontosabb látnivalóinak egyikét. Morcsányi Elza sétavezető, podcast-műsorvezető nemcsak az épületekről mesél szakavatottan, hanem a díszes paloták egykori lakóinak életét övező legendákat, titkokat, szóbeszédeket is megosztja élménydús, szórakoztató sétája során, amelyet friss képanyag és archív felvételek tesznek színesebbé. Ugorjunk vissza az időben, ismerjük meg a sugárút történetét a krumpliföldtől a luxus boulevard-ig, kukkantsunk be a fényűző paloták falai mögé. Sétára fel! Maczó Balázs Séták a Szent István park körül - Újlipótváros modern épületei Maczó Balázs Terézvárosi barangolás - Szecessziós házak a Nagykörúton túl Deák Judit A Vurstlitól a Magyar Zene Házáig - Séták a Városligetben Maczó Balázs A rejtelmes Népszínház utca - és egykori lakói Deák Judit Budapest tündérkertje - A Margit-sziget Részlet a könyvből: Magasztos jelzős szerkezetekből nincs hiány az Andrássy út esetében: a jövő útja, a város reménysége, a világörökség sugárútja, és hosszan sorolhatnánk a megtisztelő elnevezéseket. YouTube-videók, útikönyvek és baráti tippek minimum dobogósa ez a helyszín, ha városunk legfontosabb látnivalóiról van szó; a kiegyezéssel kezdődő és az első világháborúval lezáruló boldog békeidők ragyogó, neoreneszánsz palotákkal tűzdelt mementója. Krúdy Gyula szavaival: ,,Voltak olyan férfiak, akik fogadalmaikat egy életen át nem felejtették. Ilyen volt Podmaniczky Frigyes, aki a jövő időktől való meghatottsággal, regényhősi lelkesedéssel, a 19. századbeli emberi elragadtatással nézegette a mai Andrássy út kopasz telkeit, a külvárosi tanyák udvarait, az Operaház helyén petyhüdő mocsarat a hozzá tartozó betyárcsárdával együtt. Sok lelki dilemmát is okozó megbeszélésen, tanácskozáson, sőt támadáson kellett átesni a főváros történetében legnevezetesebb bárónak, amíg a vad növényzettel, rákosi homokkal, pusztai bojtorjánnal, elhagyottsággal, rosszhiszeműséggel és vadvizességgel is garnírozott Andrássy úti telkeket el tudta sózni olyan kezekbe, amelyek az építkezést is vállalták." Ahogy az idézet is sugallja, a sugárút története nem indult egyszerűen, és sok kitartás, elszántság, áldozat kellett, mire a Terézváros külvárosi részein, krumpliföldek, gyümölcsösök és földszintes nyaralók helyén kiépült az elegáns főútvonal. A világvárosi álmokat dédelgető, Budapestté felnövő Pest-Buda komoly infrastrukturális változásokon ment keresztül a kiegyezés utáni években. Gyárak és bérházak nőttek ki a földből, az egész város növekedési lázban égett, és készült levetni magáról középkorias, sűrű városszövetének maradványait is. A Terézváros, azon belül a Király utca a mai napig megőrizte ,,a régi Pest" hangulatát egy-két emeletes házaival, keskeny nyomvonalával. Ami most nosztalgikusnak hat, az a század második felére elviselhetetlenül zsúfolt, büdös és piszkos lett. Ennek hátterében a lakosság egyre növekvő száma, a központi tervezési elképzelés nélkül kitüremkedő házak és a közegészségügyi előírások - pontosabban azok betartásának a - teljes hiánya állt. Sokáig ez volt az egyetlen útvonal, ha a fáradt polgár a pesti porból kikívánkozott a zöldbe, a Városerdőbe, a mai Városligetbe. Nemcsak gyalogosok és konflisok jártak itt, hanem a város első omnibuszjárata is erre közlekedett, vagyis az út közbiztonsági és közegészségügyi szempontból is tehermentesítésért kiáltott. Andrássy Gyula miniszterelnök városrendezési tervei között kiemelt szerepet kapott egy reprezentatív, illusztris európai nagyvároshoz méltó, egyenes díszút kiépítése. A várost a külterületekkel összekapcsoló széles út terve már a korábbi évtizedekben is felmerült, de a megvalósításra csak a kiegyezés után nyílt lehetőség. Amikor azonban 1869-ben Andrássy előterjesztette az elképzelését, éles viták robbantak ki, és forrongó indulatok lobbantak fel a képviselőházban. Végül 1870-re sikerült csak elfogadtatni a költségvetést, és ekkor indulhatott meg a kivitelezés előkészítése.