Fordította: Vándor Judit

Egy kiégett, dúsgazdag rendező, egy elhidegült házaspár, egy idős, özvegy nő, egy szerelmes egyetemista, egy fiatal pincérlány, egy háború elől menekülő testvérpár... Mindannyiuk múltja más, jelenüknek azonban van egy közös pontja: Párizs, a váratlan találkozások és új lehetőségek helyszíne. Néha romantikus, néha szedett-vedett, néha ijesztő. Színes színpad a legkülönfélébb mesékhez. Az Utolsó esély Párizsban az újrakezdések története. Szereplői hétköznapi figurák hétköznapi történetekkel, hétköznapi titkokkal. A különleges bennük, hogy mindannyian képessé válnak szembenézni önmagukkal. Ki tudja, talán a város teszi... Lynda Marron első regénye szerethető, inspiráló történet a bennünk rejlő erőről, az új esélyekről, arról, hogy sosem késő újrakezdeni. Varázslatos történet, ami azt sugallja, hogy mi választjuk meg a sorsunkat. Részlet a könyvből: Claire felemelte a fejét. A férfira nézett, egyenesen a szemébe. Mintha valami bölcsességre várt volna, mindenki közül éppen tőle. - Tudja - kezdte Harry, - egész hétvégén a halálon gondolkodtam, és azt hiszem, ideje abbahagyni, és az életre figyelni, arra, ami még hátravan. Reggel a Louvre-ban voltam, néztem azokat a festményeket, és arra gondoltam, a halál nem tudta megsemmisíteni őket. Tegnap egy nagy temetőben jártam, tele volt emberekkel, akik emlékezni mentek oda, de nem a halottakra, hanem az élőkre, arra emlékeztek, amikor ezek az emberek még éltek, és élnek. Volt ott valamiféle jelenlét, energia, kísértet; kit tudja, de valami volt. - Ami megmarad. - Igen. Ez az, nem igaz? Valami megmarad, valami, ami felett a halálnak nincs hatalma. Azt hiszem, keményen kell élnünk, amennyire csak tudunk. Dühösen. Szenvedéllyel. Fürdeni az örömben, és elviselni a fájdalmat, mert így szól az alku. Ha elrejtőzöl az élet rohadt, csúnya részei elől, akkor megfosztod magad az élet szépségétől. Persze, a halált nem lehet legyőzni, de meg lehet csalni az élettel. Claire még mindig felfelé nézett, láthatóan nem tudott mit válaszolni. Harry érezte, hogy gyorsul a szívverése, Vajon melyik szívkamrájában őrizte ezeket a szavakat, és mióta? - Nos, megérkeztünk - mondta, és a táblához vezette Claire-t, intett, hogy lépjen rá. Az asszony most már halálosan komoly volt. Az udvarias mosoly eltűnt az arcáról. Láthatóan őszintén hitt a szavaiban, a férfiban. - Csukja be a szemét és kívánjon valamit. A nő behunyta a szemét. - Nem tudom, mit kívánjak. - A világon minden lehetséges dolog közül mi az, amire a szíve vágyik? Egy könnycsepp hullott le Claire csukott szempillái alól. A férfi a hüvelykujjával letörölte. - Egy új kezdetre - suttogta.