Sok költő versein keresztül találkozhattunk már, ha engem hallgattál. Most a saját szavaim osztom meg veled, ha kíváncsi vagy rá. Mert ugyanabban a világan élünk: vannak közös dolgaink, vágyak, érzések, gondok és kiút, ha kell. Vedd elő a kötetet, olvasd, mondd, idézd, küldd, üzenj vele, s rájössz, hogy a vers menedék, amikor elbújnál a világ zaja elől, és helyetted beszél, ha nem mersz szólni, vagy elakad a szavad. A dolgok változnak, de az érzések ugyanazok. Az elmúlásban is te vagy az állandó, s a vers örök. A vers: lételem. Lutter Imre Részlet Harmónia Elállt az eső, s én boldog vagyok Felhőtlen kacagnak a csillagok Rád dereng az égről a holdvilág Árnyéka illatos orgonaág Mindketten tudjuk, az ősz közeleg S behúzódnak lassan az emberek Újra kopogtat a hűvös eső Testünkből elszáll a régi erő Pléden egy szentjánosbogár dereng Foltos kottánk hangjegye néma csend Csak fogom a kezed, és hallgatok Belőlünk születnek a dallamok