Egyszer volt, hol nem volt, hajdanában-danában, volt egyszer egy regény, a címe: Zenga zének. Az első sora: ,,Nincs szebb könyv szívnél és léleknél." Imakönyv bevezetőjéből vette a szerző, valami Vámos Miklós. E tőmondat azóta újra meg újra fölzeng benne. Hol a szívében, hol pedig a lelkében. Kiskorában úgy képzelte, lehetetlen, hogy a gyerekek és a felnőttek szíve ugyanolyan alakú, anyagú és színű legyen. Hiszen akkor miért bánnának a felnőttek úgy a gyerekeikkel, mintha azok nem nyiladozó értelműek volnának, hanem ütődöttek? A lelkekről nem is beszélve. Ikermese található e kötetben, avagy páros mese. Összetartoznak. Úgy képzelem: kezdetben a szülők olvassák föl a gyerekeknek, később a gyerekek a szülőknek, netán egymásnak. Ezért ajánlom az olvasni tudóknak. Persze nemcsak a betűket olvashatja az elme, hanem azt is, amiket mögéjük rejtett a szövegek írója. Ehhez kívánok annyi örömöt és élvezetet mindenkinek, amennyit én éreztem, amikor kitaláltam és mondatokba öntöttem. Vámos Miklós Utóirat. Ez a kiadvány más szempontból is izgalmas: Magyarországon még aligha készültek címlapok és könyvillusztrációk mesterséges intelligencia (MI) segítségével. Fölteszem, mire nyájas olvasóimhoz eljut, ők nálam már sokkal jobban fogják tudni, hogy mi fán terem az artificial intelligence, és mire jó.