Fordította: Szieberth Ádám-Vándor Judit

Tíz új eset. Tíz mesteri történetmesélő. Egy legendás detektív. A világ legnagyobb detektívjét keltik életre kortárs brit írók ebben a novelláskötetben. Elénk varázsolják a gázlámpákkal megvilágított Baker Streetet és néhány olyan esetet, amelyek Holmes legendás deduktív logikáját is próbára teszik. A vadonatúj történetek méltóképpen tisztelegnek az Arthur Conan Doyle által megálmodott, halhatatlan karakter előtt, és a szerzők leleményességük, valamint az atmoszférateremtésre, illetve a feszültség fenntartására irányuló képességük révén új életet lehelnek Holmes világába. Anthony Horowitz, Kate Mosse, Joe Hill, Sarah Perry, Janice Hallett, S. A. Cosby, Steve Cavanagh, Vaseem Khan, Abir Mukherjee és G. T. Karber eredeti történeteihez Stephen Fry írt bevezetőt. Ők állítják elénk Sherlock Holmest úgy, ahogy még soha nem olvastuk - és mindazzal együtt, amiért mindig is szerettük. Részlet a könyvből: Abir Mukherjee A glentorrance-i rejtély I December volt. Az utcákon süvített a zord északi szél. Mr. Sherlock Holmesszal, aki azokban az években állandó útitársam volt, Invernessben, az ódon Urquhart Armsban találtuk magunkat. Kint, ahogy ott, a Skót-felföldön mondják, dreich volt az idő: vastag hótakaró, nyomasztó hideg. A szállodát is bízvást vádolhattuk azzal, hogy nyomott hangulatot kelt, hála az állandó léghuzatnak, a reszketeg fényű lámpáknak és a molyette bútorzatnak. Holmes azonban, aki észre sem vette az efféle banális apróságokat, zavartalanul élvezte a kandallóban lobogó tűz melegét. Egy módfelett kényes ügy folytán kötöttünk ki Invernessben, amelynek maga a királynő is érintettje volt. A szóban forgó ügy részleteit, sajnálatos módon, nemzetbiztonsági okokból nem áll módomban felfedni. Legyen elég annyi, hogy én, dolgunk végeztével, lóhalálában rohantam volna vissza Londonba, Holmes azonban más álláspontra helyezkedett. - Nagyon jót fog tenni nekünk, ha eltöltünk még pár napot Invernessben, Watson - jelentette ki. - Ennek a jóféle, csípős, hideg levegőnek nincs párja: mindennél jobban hajlamosít arra, hogy tiszta fejjel gondolkodjunk. - Meglehet - mondtam erre én. - Habár a magam részéről inkább úgy találom, hogy a tüdőgyulladásra hajlamosít. Holmes vetett rám egy csalódott pillantást. - Ez sajnálatos, Watson - mondta, majd miután megszívta a pipáját, így folytatta: - Különösen annak fényében, hogy hamarosan újfent ki kell merészkednünk a szabadba. Ugyanis, amint azt rögvest észlelni fogja, komoly pozíciót betöltő hivatalos személy közeleg. És valóban: már hallottam is a folyosót rovó léptek zaját, majd a kopogást. Holmes az ajtó felé intett. - A vendégünk vaskos nagykabátot visel. Méghozzá, a szagból ítélve, nyirkos gyapjúkabátot, valamint szöges bakancsot. Holmes szája itt mosolyra húzódott. - Az emberünk tehát, mert a léptei zajából ítélve bizonyosan férfiember, és alighanem rendőr, nem fogaton érkezett. Gyalog tett meg bizonyos távolságot, ami arra utal, hogy vasúton érkezett a városba, méghozzá valószínűleg azzal a járattal, amelyik hét óra negyvennégy perckor állt meg Invernessben. Talán bocsássuk be, nem gondolja?