Fordította: Szieberth Ádám

,,Gyönyörűen megalkotott történet, amelyben sokáig visszhangzik a lelkiismeret hangja." JODI PICOULT Hattie Williams lenyűgöző és megindító első regényében egy könyvkiadó ifjú PR-osa mindent felemésztő, szenvedélyes viszonyba bonyolódik az általa bálványozott íróval, és megtanulja, hogy az, amit a legjobban szeretünk, olykor ízekre szed bennünket. Charlie huszonhárom éves, szingli, és nemrég vették föl PR-asszisztensnek London egyik vezető független könyvkiadójához. Richard Aveling ötvenhat éves, nős, és nemzedékének meghatározó írója. Charlie régóta bálványozza a híres és rendkívül sármos Richardot, akinek műveiért a hét éve elhunyt édesanyja is rajongott. A mindent felemésztő, bűnös viszonyukat azonban titkolnia kell mindazok elől, akiket szeret. Hamar eljön az idő, amikor a lány már el sem tudja képzelni az életét Richard nélkül, és a kelleténél később érti meg, hogy ha elveszíti a férfit, nemcsak a kapcsolatuk fog tönkremenni, hanem ő maga is. A Keserédes gyengéden, szívbe markolóan és ,,testközelből" járja körül a hatalmi viszonyok és a sebezhetőség témakörét, valamint azt a kérdést, hogy mit jelent szeretni egy másik embert, és mit jelent szeretni önmagunkat. Részlet 2009 tavaszán, azaz a Richarddal való megismerkedésünk előtti évben hívtak be interjúra a Winden & Shane-hez. Huszonhárom éves voltam, és ez volt a második munkahelyem az egyetem után. Már tinédzserként is arról álmodoztam, hogy könyvkiadóban fogok dolgozni, miután anyu elmagyarázta, hogy ilyesmi is létezik. Addig nem igazán gondolkoztam azon, hogy mi történik egy könyvvel, miután a szerzője megírta. Valahogy úgy képzeltem, hogy mintegy varázsütésre, egyből a polcra kerül. Amikor az interjún megkérdezték, mit szeretek olvasni, elmondtam, hogy tetszenek Richard Aveling művei, de azt már gondosan eltitkoltam, mennyire. Nem akartam, hogy túl heves vérmérsékletűnek gondoljanak, vagy amolyan fangirlnek. A második interjún is bedobtam Richard nevét Cecile-nek, a leendő főnökömnek, mert bíztam benne, hogy pozitívumként értékeli, de az ezt követő kérdése felkészületlenül ért. - Ha megkapja az állást, együtt kell dolgoznia Richarddal és a csapatával. Bizonyára hallotta a hírt, hogy jövőre kijön az új könyve. Nyilvánvaló, hogy főként arra fókuszálunk majd 2010-ben, pláne, mivel az előző óta elég sok idő telt el. Tudna mondani egy példát arra, amikor jól kezelt a munkahelyén egy nagy nyomással járó, stresszes helyzetet? Erre csak hebegtem-habogtam, és meg voltam róla győződve, hogy soha többé nem hallok a Winden & Shane felől. Hogy őszinte legyek, halvány gőzöm sem volt arról, hogy képes lennék-e összekapni magam a férfi előtt, akit titkon, némán vallásos áhítattal bálványoztam. De, félelem ide vagy oda, pár nap múlva felhívtak, hogy megkaptam az állást. Akkor egy női magazinnál dolgoztam asszisztensként, azaz főztem a kávét és iktattam a költségszámlákat, valamint nagy ritkán írtam valami töltelékanyagot. Amikor közöltem, hogy állást kaptam máshol, azt mondták, nem kell ledolgoznom a felmondási időmet, elég lesz, ha a héten még bejárok. Ennél világosabban nem is adhatták volna értésemre, hogy abszolút pótolható vagyok. Ennek talán az lehetett az oka, hogy London túl volt telítve a rosszul fizetett, belépő szintű munkákért tolongó frissdiplomásokkal - vagy akár az is közrejátszhatott, hogy ordított rólam a lelkesedés hiánya. Úgy alakult tehát, hogy már a következő héten munkába álltam a Winden & Shane PR-asszisztenseként. Az első munkanapom reggelén leültem az épület ütőereként funkcionáló, tágas recepción, ahol úgy éreztem magam, mint valami fényűző könyvtárban, és azon gondolkodtam, hogy ez valaminek a nagyon is valós kezdete. Én ide tartozom!, gondoltam magamban. Végre látnak és értenek! A hajam, amelyet előzőleg sokáig rózsaszín és zöld, majd rövid ideig kék csíkok tarkítottak, addigra visszanyerte decens barna színét, és új ruhám is volt, meg új retikülöm meg új cipőm, sőt új harisnyám is, amelyet még nem lyukasztott ki a nagylábujjam. Úgy éreztem, végre az vagyok, akinek az álmaimban láttam magam, azaz okos, fiatal értelmiségi nő, aki önállóan él Londonban.