Fordította: Vándor Judit

Amikor Priscilla Presley hat év házasság után elhagyta Elvis Presley-t, a világ értetlenkedve figyelte az eseményeket. Miféle nő ne akarna a rock and roll királyának felesége lenni? Rajongók milliói keresték a választ a megmagyarázhatatlan kérdésre, aminek megfejtését egyedül Priscilla tudta: nem akart többé Elvis árnyékában élni. Az elmúlt évek sikerfilmjei (Elvis, 2022; Priscilla, 2023) után az egykori világsztár volt felesége most saját szemszögéből, saját szavaival meséli el a történetüket - a saját történetét. Ez a könyv egy különleges útkeresés lebilincselő meséje. Elbeszélője nem hétköznapi, mégis ismerős: nem az Elvis Presley feleségeként vagy a filmvászonról ismert díva, hanem egy sokat tapasztalt, bölcs nő, aki szimpatikus nyíltsággal osztja meg az olvasóval, hogyan haladt végig életének sokszor kanyargós ösvényein. Nem törekszik az objektivitásra, de őszintén, szépelgés nélkül beszél a nyilvánosság figyelme által kísért, szövevényes, tragédiákkal szegélyezett életútról. Megrendítően ír unokája, Benjamin, és egyetlen lánya, Lisa Marie haláláról - a könyv méltó emléket állít nekik. Soha nem hallott történeteket oszt meg, amelyekből nem csupán Elvis Presley, a szupersztár emberi oldalát ismerhetjük meg, de azt is, hogyan lelt rá saját hangjára Priscilla Presley, az a fiatal nő, aki elég bátor volt ahhoz, hogy kilépjen a világsztár árnyékából, és maga is maradandót alkosson. Részlet a könyvből: Mire kikeveredtem a Navarone apjával való kapcsolatból, hatvanéves lettem. Mint oly sok nő, én is sokat tanultam magamról az évek során. Tudtam, hogy erősebb vagyok, mint gondoltam. Tudtam, hogy jó üzletasszony vagyok. Tudtam, hogy fel tudok nőni a feladathoz, amikor az élet kihívások elé állít. És amikor ismét magamra maradtam, újra felfedeztem a függetlenség, a szabadság örömét. Már nem az az ifjú feleség voltam, aki kész feláldozni az életét a férje kedvéért. Még mindig szeretnék örömet szerezni azoknak, akiket szeretek, de hogy minden energiámat egy férfi kielégítésére összpontosítsam? Inkább magamnak szeretnék megfelelni. Már nem vágyom arra, hogy beleszeressek valakibe. Alkalmanként továbbra is randizok,és szoros barátságokat kötöttem és ápoltam férfiakkal, de megtartottam a nehezen megszerzett függetlenségemet. Kétségtelenül Elvis az oka, hogy nem akarok újra férjhez menni. Mindenki vágyik az igaz szerelemre, ahol egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan, mígnem rájön, hogy ez egy végtelen, örökké tartó élmény. Én ezt megtaláltam, csak nem voltam elég idős ahhoz, hogy megértsem. És nem volt rá esély, hogy újra megtaláljam Elvisszel a közös utat, mert ő már nem élhette meg. Egyszer, amikor már a válás után Lisával Gracelandbe látogattunk, Elvisszel és a nagymamával ültünk a nagymama szobájában, és beszélgettünk. Valahogy az öregkorunk került szóba. Elvis azt mondta, hogy őszülni fog, és szakálla lesz. Majd hozzátette: - Valószínűleg öregek leszünk, mire újra összejövünk. Képzeld el, ahogy a golfkocsival száguldozunk. Te hatvanéves lennél, én meg hetven! - És mindannyian nevettünk. Elvisnek sosem adatott meg, hogy hatvan- vagy hetvenéves legyen. Nekem igen. Hatvanéves voltam, amikor az utolsó komoly kapcsolatom véget ért. Most a hetvenet hagytam magam mögött. Szóval mit mondanék most Elvis megjegyzésére? - Indítsd azt a golfautót, Sattnin'! Még vezetheted is!