Fordította: Annus Ildikó

Cassi nem mindig ivott PET-palackból instant kávét reggelire, és nem mindig bódította el magát esténként dobozos borral. Nem is olyan régen még igazi perfekcionista volt, aki főnökként, a konditeremben, a barátok között és a szerelemben is jól teljesített. Most azonban már más idők járnak: még a bérelt alagsori szobájából is kilakoltatják. Cassi vásárol magának egy Isten háta mögötti, lepusztult tanyát; ám mire beköltözik, a faluban már elterjedt róla, hogy tapasztalt guru. Maga sem tudja, miért, egyre több felkérést vállal el, barátokat szerez és a közösség részévé válik. Ám sosem menekülhetünk a múlt és az egykori énünk elől... Egy regény, amely humorral és komolysággal beszél arról, milyen a mélypontra jutni, majd visszatalálni onnan önmagunkhoz. ,,Sziporkázó, vicces, de mindenekelőtt együttérző ábrázolása az egyetlen dolognak, ami minden emberben valóban közös: a magánynak." Fredrik Backman Részlet a könyvből: Cassi annyi sorozatot nézett, hogy a teste már nem találja a kényelmes ülést. A ház minden szegletét felfedezte. Megguglizott néhány bokrot a kertben. Áthelyezte az üres üvegek egyre növekvő gyűjteményét a pajtába. Elolvasta az összes kilencvenes évekbeli hetilapot, amit a minap talált ott. Vagy az a múlt héten volt? A napok egymásba folynak. Az egyik szöveg felkeltette a figyelmét. Nem az a tipp, hogy az üres üdítősdobozokat hajgöndörítőként használja, vagy hogy próbáljon meg egy napig férfiként élni. Hanem egy cikk egy emberről, aki megpróbált mindenre igent mondani, hogy lássa, mivé fejlődik ki úgy az élete. És ez a sor megragadt Cassiban. Már csak kéne valami, amire igent lehet mondani. Amikor a szatócsboltban megismert szöszhajú, kaotikus kisugárzású nő megjelenik a kavicsos úton egy biciklin, az olyan, mint egy régóta várt kilépés a mindennapok egyhangúságából. És amikor a nő megkérdezi, hogy van-e most ideje, Cassi igennel válaszol. Egyáltalán nem megerőltető, és még csak nem is hazugság. Cassinak a világ összes ideje a rendelkezésére áll. A nő magára mutat, és azt mondja: - Alida. Soha senki nem emlékszik a nevemre. Ami szerencse, mert Cassi valóban elfelejtette. De egészen felvillanyozódik. Csak azon töpreng, vajon mit értett Alida ,,szakember" alatt, amikor utoljára találkoztak. Életbölcsesség, véli Cassi. És ez nem probléma. Abból elég sok van neki raktáron. Tapasztaltnak érzi magát az élet témájában. Akkor már csak hozzá kell tenni azt a zagyvaságot, amit úgy tűnik, elvárnak tőle. Alida ledobja a biciklit a fűre. Ma kevésbé tűnik mesterkéltnek, mint amikor legutóbb találkoztak. Most, hogy Cassi kifejezetten keresi, már közel sem érzi annyira nyilvánvalónak az anyjával való hasonlóságát. Alida fürkésző pillantást vet rá. - Valahogy ismerősnek tűnsz. Cassi rámosolyog. Kimondja, amit gondol, még ha kitaláció is. - Igazából te is. Pont arra gondoltam, hogy hasonlítasz az anyámra, van valami a kisugárzásodban. Hasonló az aurád. Cassi felemeli a karját, és széles kört ír le vele Alida körül, de Alida lassan megrázza a fejét. - Nem, nem így értettem. Csak azon tűnődöm, hol találkozhattunk. Cassi elnézően elmosolyodik. Biztos benne, hogy még sosem találkozott ezzel az Alidával, egészen a minapig a szatócsboltnál. Arra emlékezne. De azért a biztonság kedvéért alaposan megnézi magának a nőt. Alida éppoly sminktelen, mint Cassi. Apró, hunyorgó szeme és telt szája van. Szeplők az orrán, meg egy sötét árnyék a halántékán, ami lehet, hogy korom. Ugyanazt a pulóvert és farmert viseli, mint legutóbb, a haja szabadon lobog. - Talán ez azt jelenti, hogy különleges kapcsolat van köztünk - mondja Cassi, aki máris formába lendült. - A lelkünk egy időben létezik, könnyen lehet, hogy már találkoztak korábban. Mindannyian összetartozunk így vagy úgy. Alida kissé szkeptikusan néz Cassira, aki még mindig mosolyog. De Alida gyakorlatias. Úgy tűnik, rájött, hogy nem jut semmire azzal a szöveggel, hogy ismerős neki Cassi, úgyhogy jobb, ha ejti a témát, és nem vesztegeti tovább az idejét. Alida megpaskolja Maine-t, aki időközben odalépett, hogy farkcsóválással üdvözölje a vendéget. Gyengéden Alida combjához szuszog. - Szia, te vagy itt a hangulatmenedzser? - kérdi Alida. - De nem kifejezetten vagy parfümillatú. - Szerintem összeeszik valamit az erdőben - mondja Cassi. Alida megvonja a vállát. - Alpakákkal élek, úgyhogy nagyjából semmi sem lep meg - csak ennyit mond. - Akkor kezdjük? Cassi mutatja az utat a házba. Alida körülnéz a bútorozatlan nappaliban. Az egyetlen dolog benne egy magas, levél nélküli cserepes növény, egy halom ököl nagyságú kő és Maine hálószőnyege, amely néha kanapéként szolgál Cassi számára, amikor szűkösnek érződik a kis hálószobában sorozatokat nézni. A hálószőnyeg most új szerephez jut. Azért javasolja, hogy Alida oda feküdjön le, mert Cassinak még mindig nincsenek bútorai. A gyakorlatias problémamegoldás viszont mindig is az egyik erőssége volt. A hátrányt előnynek feltüntetni. - Szerintem a test és a lélek könnyebben egyesül, ha a test ellazul, szóval a legjobb lesz, ha ide fekszel - mondja Cassi, és végigsimít ujjaival a hálószőnyegen. Szinte minden, amit eddig mondott, egy meditációrajongó hírességgel készült interjúból származik, amit a minap látott.