A fátyolos hangú brazil énekes, zeneszerzõ, dalszöveg-, dráma- és regényíró Chico Buarque Budapest címü regényével robbant be a nemzetközi irodalmi életbe. A magyar olvasók számára külön csemegeként szolgáló müben a két haza, két nyelv, két szerelem között örlö névtelen, mégis hírneves író tragikomikus sorsa úgy bontakozik ki elöttünk, mintha Cobacabana és Újpest csupán egy saroknyira lenne egymástól. `Becsatoltam az övet, lehunytam a szemem, azt gondoltam, többet soha az életben nem fogok tudni elaludni, bevettem egy altatót, a gép felszállt. Az arcom odatámasztottam az ablaknak, mindent felhök borítottak, éreztem a tabletta hatását. Amikor a felhök egy helyen felszakadoztak, úgy rémlett, Budapest fölött járunk, mert a várost kettéosztotta egy folyó. A Duna, gondoltam, a Duna az, de nem kék volt, hanem sárga, az egész város sárga volt, a tetök, az aszfalt, a parkok, milyen jópofa, sárga város, azt hittem, hogy Budapest szürke lesz, de Budapest sárga volt.`