Bitó László (1934) boldog-biztonságos gyermekévei a háborúval, majd az azt követő meghurcoltatások a komlói munkaszolgálatos táborban érnek véget. A szénbányában kezd írni rövid történeteket, regényvázlatokat, amelyek mind odavesznek, amikor az 56-os forradalom leverése után Ausztrián át Amerikába menekül. Irodalmi angoltudás híján az egyetemen a tudományos területet választja. Élettani-gyógyászati tanulmányai, találmányai világszerte ismertté tették, de a Columbia Egyetem emeritus professzoraként nyugdíjaztatja magát, hogy visszatérhessen első szerelméhez: az irodalomhoz. Kétkötetes családregénye és a bibliai Izsák-trilógia után vállalta az orvosi-egyetemi múltját és irodalmi- publicisztikai jelenét ötvöző feladatot, amelynek ez a könyv megrendítő, új utakat nyitó, gondolkodást serkentő eredménye.