Edwin Black washingtoni újságíró, a holokausztot
túlélő lengyel szülők gyermeke, a Harmadik Birodalom
kereskedelmi kapcsolatainak szakértője. Az IBM és a
holokauszt 2001 februárjában jelent meg, és óriási
feltűnést keltett a nagyközönség és a számítógépes
szakma köreiben egyaránt. Lengyelországban, ahol az
eredeti angol kiadással egy időben jelent meg, egy
hét alatt tízezer példányt eladtak belőle.
A könyv az IBM és a náci Németország stratégiai
szövetségének különös történetét taglalja, amely már
1933-ban, Hitler hatalomra kerülése utáni héten
elkezdődött, és egészen a világháborúig tartott.
Amint a Harmadik Birodalom kidolgozta az üldözésekre
és a népirtásra vonatkozó tervét, az IBM segített a
megfelelő technológia kidolgozásában. Csak a zsidókat
azonosították: ők lettek a célpontjai a
vagyonelkobzásnak, a gettóba zárásnak, a
deportálásnak, a kényszermunkának és végül a
megsemmisítésnek. Ez olyan hatalmas nyilvántartási és
szervezési munkát igényelt, amihez számítógépre lett
volna szükség, ezt akkoriban az IBM Hollerith
rendszere helyettesítette. Ennek segítségével
tudta `automatizálni` Hitler a zsidóüldözést.
Mostanáig szinte megfejthetetlen volt, hogyan tudták
a nácik olyan gyorsan és pontosan azonosítani az
európai zsidóságot. Black kutatásaiból kiderül: az
IBM technológiáját használták a zsidók összeírására,
nyilvántartására, osvizsgálatára, majd a
koncentrációs táborok kényszermunkájának
megszervezésére. Az IBM és németországi képviselői
nem egyszerűen eladták a gépeket, és továbbálltak,
hanem hatalmas bérleti díjért kölcsönözték őket, és
több billió lyukkártyát készítettek Hitlernek.
Ugyancsak érdekfeszíto Thomas Watsonnak, az IBM
alapítójának, a század egyik legnagyobb elméjének
emberi drámája, aki nyereségvágyból muködött együtt a
nácikkal.