Fordította: Kúnos László

Allan Karlsson, az immár százegy éves ember újra lecsap, és megint fenekestül felforgatja a világot (pedig csak koktélozgatni szeretett volna Bali szigetén). Persze a világ sem marad adós, és egy tablet segítségével teljesen kibillenti önmagából a szeretni való csibész öregurat, aki rájön, hogy a világ alapvetően teljesen el van fuserálva. És ha már a dolgok sűrűjében találja magát, miért is ne próbálna meg segíteni a világon, amúgy karlssonosan? Ebben olyan fontos személyek lesznek a segítségére (vagy éppen akadályozni próbálják), mint Kim Dzsongun, a pukkancs észak-koreai diktátor, a megfontolt Merkel, a ravaszdi Putyin, a tökkelütött Trump, a német titkosszolgálat, a svéd külügyminiszter, a fél ENSZ, de mindenekelőtt a régi jóbarát, az enyveskezű Julius. Lesz-e szuper atombombája Észak-Koreának? Megalakul-e végre a legbrutálisabb svéd náci párt? Sikerül-e kinyiffantania valakinek csetlő-botló hőseinket? Jonasson fergeteges humorú könyvéből mindenre megnyugtató választ kapunk. A skandináv humor nagymesterének regénye most új kivitelben, de változatlan tartalommal kerül a magyar olvasók kezébe. Részlet a könyvből: Luxuskörülmények között élni egy paradicsomi szigeten mindenkit elégedettséggel töltene el, akárkiről legyen is szó. Allan Karlsson azonban soha nem volt akárki, és élete százegyedik évében sem tervezte, hogy az legyen. Egy ideig kielégítette, hogy nyugágyban üldögélhet egy napernyő alatt, és ha int, különféle színű italokat szolgálnak fel neki. Kivált akkor, ha egyetlen és legjobb barátja, a megrögzött tolvaj, Julius Jonsson is ott ül mellette. Az öreg Julius és a még öregebb Allan azonban hamarosan elunták, hogy nincs más dolguk, mint a Svédországból egy bőröndben véletlenül magukkal hozott milliók elköltése. Nem mintha nem dúskáltak volna a szórakozási lehetőségekben. Csak ezek egy idő után egyhangúvá váltak. Julius megpróbálkozott azzal is, hogy kibérel egy százötven láb hosszú jachtot, személyzettel, hogy Allan és ő horgászbottal a kezükben a fedélzeten üldögélhessenek. Kellemes kikapcsolódás lehetett volna, ha szerettek volna horgászni. Vagy szerettek volna halat enni. Így azonban a jachtkirándulásokon a két barát ugyanazt csinálta, amit a parton szokott. Semmit. Apropó sok pénz és semmittevés: Allan azt találta ki, hogy áthozatja Amerikából Harry Belafontét, hogy elénekeljen három számot Julius születésnapján. Harry ott maradt vacsorára is, pedig azt már nem fizették neki. Végül az egész estét ilyen alapon töltötte el velük. Allan azért választotta Belafontét, mert úgy tudta, hogy Julius nagyon kedveli az új, fiatalos zenét. Julius méltányolta a gesztust, és egy szóval sem említette, hogy az illető művész a második világháború vége óta már nem fiatal. Hiszen Allanhoz képest szinte még gyerek. A világsztár látogatása Bali szigetén nemigen kavarta fel a szürke hétköznapok állóvizét, Allan és Julius életére mégis jelentős, hosszan tartó hatást gyakorolt. De nem azzal, amit énekelt vagy mondott. Hanem azzal, amit elutazása előtt, a reggelihez magával hozott. Egy lapos, fekete szerkentyűvel, aminek egyik oldalán egy kiharapott alma díszelgett, a másik oldala pedig egy képernyő volt, ami kivilágosodott, ha nyomkodták. Harry meg csak nyomkodta, nyomkodta. És időnként morgott valamit. Aztán felnevetett. Rögtön utána megint mordult egyet. Allan soha nem szokott kíváncsiskodni, de mindennek van határa. - Távol álljon tőlem, hogy Belafonte úrfi magánügyeit firtassam, mégis bátorkodom megkérdezni, hogy most mivel foglalatoskodik? Történik valami abban az ... izében? Harry Belafonte rájött, hogy Allan még soha nem látott tabletet, és nagy élvezettel kezdte magyarázni a működését. A gép meg tudja mutatni, mi történik a világban, mi történt régen és jószerivel azt is, mi fog történni ezután. Gombnyomásra megjelenik benne minden elképzelhető kép és film. És sok elképzelhetetlen is. További gombok megnyomására megszólal benne mindenféle zene. Ha kell, a gép beszélni is tud. A jelek szerint nő volt. Siri.