Fordította: Barabás József

Ez a nap is úgy kezdődött, mint minden átlagos reggel. Tabitha becsúsztatta lábát a bolyhos papucsába, magára kapta a köntösét, és kiosont a hálószobából, mert a férje, Andy még aludt. Szerette ezeket a perceket, a napnak ezt a rövid időszakát, ami csak az övé. Ekkor még nem tudhatta, hogy ettől a reggeltől fogva minden egyes perc az övé lesz. Andy ugyanis nem kelt fel többé. Három súlyos gyászév után Tabitha elhatározza, hogy nem mond le legnagyobb álmáról: arról, hogy gyerekei legyenek. Úgy érzi, összetört szívére gyógyírként hat majd, ha nevelőszülőnek áll. Egy kamasz ikerpár és egy újonnan befogadott csecsemő azonban váratlan kihívások elé állítja Tabithát, akinek meg kell tanulnia, hogy nem érdemes hallgatni a fájdalmáról és a veszteségéről...