Fordította: Kiss Marcell

Valahol egy távoli, titokzatos vidéken létezik egy város, ami hosszú évszázadok óta álmok forgalmazásából tartja fenn magát. Barátságos utcáit minden éjjel ellepik a pizsamás, mezítlábas vásárlók: mindannyian a híres DallerGut Álomáruház felé sietnek, hogy álmot válasszanak maguknak. Van, aki inspirációt keres, van, aki a jövőt szeretné látni; van, aki rég halott szeretteivel találkozna, és előfordul, hogy valaki rémálomtól szeretne borzongani. Egyvalami közös bennük: ébredés után egyikük sem emlékszik, hogy éjjel az álomáruházban járt. I Mije első, rendkívül népszerű könyvében különleges világot teremt: arra keresi a választ, hogy hol és hogyan születnek az álmok, és miként találják meg álmodóikat. Legyen szó szerelmet kereső fiatal lányról, gyászoló unokáról, alkotói válságban szenvedő művészről, gyermektelen párról, a bölcs DallerGut mindannyiuk számára megtalálja a tökéletes álmot. Az álomáruházban zajló kalandos mindennapok betekintést engednek egy tudat alatti, de nyüzsgő és létező világba, amiről talán nem is sejtjük, mennyire közel van a mi valóságunkhoz... Részlet a könyvből: Ding-dong. A 1011-es vevő fizetsége beérkezett. Kis mennyiségű izgalom egy látnokálomért. - Weather asszony! A múlt héten eladott látnokálmok! Az emberek elkezdtek fizetni értük! - Igazán? Ez remek! Ideje, hogy Kokó eljöjjön azért, ami neki jár. El kell kezdenem készpénzre váltani a fizetséget. Több vevő is megjelent, akik semmiképpen sem akartak látnokálmot vásárolni, de aztán, DallerGut tanácsára, végül azzal távoztak. Ding-dong. Kis mennyiségű csodálkozás egy látnokálomért. Ding-dong. Kis mennyiségű kíváncsiság egy látnokálomért. - Változatos fizetségeket kapunk. Még csodálkozást és kíváncsiságot is! - örvendezett Penny. - Na, lássuk! - mondta lelkesen DallerGut, aki éppen a Szemhéjmérőket tisztogatta a lány mögött. - Remek! Mondtam neked, hogy a vevők döntik el, hogy egy álom hasznos-e számukra. Végigfutott a képernyőn, és az egérrel külön-külön az értesítésekre kattintott. - DallerGut, az előbb mintha láttam volna egy értesítést frissítésről... Ugye nem kapcsoltad ki? Mondtam neked, hogy up to date-nek kell lennie a rendszernek, és frissülnie kell a vírusirtónak is - mondta a magáét Weather. - Annyira sok van belőlük... - Micsoda? - Mindegy, Weather... - hallgatott el DallerGut. - Egyébként mi az a ,,déja vu"? - nézegette Penny a befizetésekkel beérkező értékelésekben található új kifejezést. - Mindegyik vevőnk azt írja, hogy elképesztő ,,déja vu"-ben volt része. - A ,,déja vu" azt jelenti: valami, amit már láttunk. Úgy érezzük, hogy megtapasztaltunk valamit, pedig tudjuk, hogy nem ez a helyzet. Hát nem csodálatos? A vevőink ezt a remek elnevezést találták ki a látnokálmok hatásának. Igazán kreatív! - lelkendezett DallerGut. - Persze ők ezt nem tudják - vágott közbe Weather. - A legtöbben elcsodálkoznak ugyan a ,,déja vu"-n, de aztán egyszerű illúzióként lépnek túl rajta. - Valóban? Ez elszomorító. Mennyi erőfeszítésünkbe került, hogy eladjuk ezeket a látnokálmokat, és aztán csak ennyi... - Penny csüggedten vakarta a tarkóját. - De hát ez a lényeg! - nevetett DallerGut. - Senki sem zavarodik össze a jövőjét látva! - Hát persze, hogy nem zavarodtak össze, hiszen, ha úgy vesszük, semmit sem láttak - csóválta a fejét Penny, és fogalma sem volt arról, hogy DallerGut hova akart kilyukadni. - Mi pedig pontosan ezt akartuk - tápászkodott fel mosolyogva DallerGut. - Szomjas vagyok. Szerzek magamnak valami hideget. Ó, és talán csöppentek bele némi kíváncsiságot a ma bejött adagból... DallerGut egy pohárral a kezében eltűnt a raktárban. - Ezért hozza Babaszundi Kokó a mi üzletünkbe a megmaradt termékeit - suttogta Weather. - A többiek nem veszik be ezeket, mert fogalmuk sincsen, hogyan értékesítsék őket. Penny elgondolkodott. DallerGut mindig megvárta a megfelelő vásárlót, nem adta csak úgy oda a látnokálmokat. A másodperc egy töredékéig felvetődött benne, hogy DallerGut talán maga is látja a jövőt. - Bele szeretnék látni DallerGut fejébe - motyogta Penny. DallerGut már vissza is jött a raktárból. - Beletettem néhány csöpp kíváncsiságot. Kóstold meg! - nyújtott a lány felé egy kristálykék limonádét. Mintha az óceán mélye kavargott volna a pohárban. Penny elvette a poharat, és beleivott. Erőteljes, édes íz töltötte meg a száját. A kíváncsiság kellemesebb volt, mint várta. Hirtelen elfogta a tettvágy. - DallerGut, szeretném tanulmányozni Babaszundi Kokó álmait. Rengeteg kérdésem van - mondta lelkesen. - Ki tudja... ha elég mélyre ások, talán én is meg tudom alkotni a magam látnokálmait, és előre jelezhetem a dolgokat. Akár a mesékben! - A te döntésed, ha ezzel akarsz foglalkozni... Ám talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy sokan vesztegették már el az idejüket hasonló kutatásokkal - jelentette ki DallerGut homályosan. - Nem olyan nagy ívű a jövő, mint azt gondolod. Csak az izgalmas jelen és a ma esti álom létezik - mondta DallerGut, aztán a limonádéját markolva eltűnt a vevők tömegében.